[Friss hozzászólások] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
| //gportal.hu/portal/x-fanfictions/ |
| Ne köszönd én csak a gondolataimat irom! ......Még valami ..... majd megint a vendégkönyvbe irjam be a "szöveget" vagy küldjem el neked e-mailre? Gólya |
| köszi Gólya h igazat adtál.. |
Világért nem akarok közbe szólni de igazd van ...nincs mi erőt adjon ..addig beszéletnek mindent ...nem fog javulni a helyzet. gólya |
Szilya Csuti!
köszi h benéztél.. jah, jó az oldalad! tudod énis soxor gondoltam arra h ugyanmár nehogy sikerüljön nekik mégjobban kibszni welem..és majd jól megsziwatom énis őket.. és sikerül talpraállni..de wan egy kis probléma.. rokonaimmal nemtúl jó a kapcsolatom, a barátaim mind kihasználtak és itthagytak a picsába.. tejjesen egyedül wagyok, ráadásul a szüleim is..áhh.. nincs aki erőt adna.. ez így nem megy... /Athame |
Üdv Athame!
Meg tudlak érteni... én is átestem öngyilkossági kísérleten..(nem érfelvágás, gyógyszer...).
Azután elgondolkodtam: "Basszus, hülye vagyok én? Jó, most nagyon szar éppen, de vannak, akik szeretnek, és kicsesznék velük..úgy, mint aki velem cseszett ki... ezt nem kívánom nekik."
Azóta néha eljátszom a gondolattal, de rögtön el is hessegetem..és igen, jobb lett. A családom szétesett, de a rokonaim ugyanúgy szeretem, és van kedvesem, aki mindig ad erőt... na, lényeg a lényeg: kitartás!
Üdv:
Csuti |
Mert talán te is azt érzed amitt én! Gólya
|
| miért wan az h erre nem tudok wálaszolni és cs együttérzek?! /Athame |
| Szerintetek miért van az hogy néha elakarom dobni az életem? Vagy csak már megfáradtam beletörödtem abba hogy már "vége"?! Gólya |
Gyűlölöm a holdat, és félek tőle, mert fénye néha ismeretlenné és ocsmánnyá tesz ismerős és kedves jeleneteket is.
Kísérteties tél volt, a hold megvilágította az ódon "kertet", amelyben bolyongtam, kísérteties tele a természetnek, a nyirkos levéltengernek, amelyek szilaj és sokszínű álmokat hoznak. Amint a sekély, kristályos patak mentén ballagtam, szokatlan, sárga fényű fodrozódásra figyeltem föl, mintha a derűs vizeket ellenállhatatlan áramlatban vonzanák magukhoz különös, nem evilági óceánok. Némán, szikrázva, ragyogóan és baljósan sietett az a holdtól elátkozott patak, ki tudja hová, a hideg szél sorra rázta meg a haldokló természet virágait, és azok kétségbeesetten hullottak az áramlatba, még egyszer visszanéztek, a holt arcok baljós belenyugvásával, hogy aztán iszonyú örvény hánytorgassa tova őket az ívelt híd faragott kövei alatt.
Amint tovafutottam a parton, közömbös lábbal tiporva alvó virágokon, az ismeretlen dolgok félelmétől és a halott arcok vonzásától megtébolyodva, láttam, hogy a kert nem akar véget érni a hold alatt, ahol nappal falak voltak, ott most fák és ösvények, virágok és bokrok, kőbálványok és pagodák új látképe bukkant föl, a sárga csillámos patak pedig a füves partok között kanyargott, a groteksz márványhidak alatt. A halott arcok ajka szomorúan suttogott, kértek, kövessem őket, én pedig egyfolytában mentem, míg a patak folyóvá változott, azután hullámzó náddal borított mocsár lett belőle, majd fénylő homokos part egy névtelen tenger mellett.
A gyűlöletes hold ott ragyogott a tenger fölött, melynek néma hullámai különös illatot leheltek felém. Észrevettem, hogy eltűntek az arcok, szerettem volna egy hálót, hogy elfoghassam őket, és megtudhassam tölűk a titkokat, amit éjszaka a hold bízott rájuk. De ahogy a hold nyugatabbra siklott, az apály pedig visszavonult a mogorva partról, vén tornyokat pillantottam meg, amelyek csaknem teljesen előbukkantak a hullámokból, és tengerifűvel benőtt fehér oszlopokat. Éreztem, hogy erre az elsüllyedt helyre gyűlnek össze a halottak, megremegtem, és már nem akartam beszélni az arcokkal.
Mégis, mikor észrevettem messze a tenger fölött egy fekete keselyűt, amelyik az égből ereszkedett alá, hogy pihenőt keressen egy hatalmas korallzátonyon, szívesen kifaggattam volna, kikérdeztem volna azokról, akiket élő korunkban ismertem. Kikérdeztem volna, ha közelebb jön, de hát nagyon messze volt, és már nem is láttam, mikor megközelítette azt a gigászi zátonyt.
Figyeltem hát az apályt, ahogy húzódik vissza a süllyedő hold alatt, és láttam a ragyogó tornyokat, a halott csöpögő város tornyait. miközben bámészkodtam, orrom megpróbált bezárulni a világ halottjainak minden parfümöt lebíró bűzeelőtt, ezen a lehetetlen és elfelejtett helyen gyűlik össze a temetők minden húsa, hogy kövér tengeri férgek lakmározzanak rajta.
A gonosz hold már nagyon alacsonyan függőt e borzalom fölött, de a tenger dagadt férgeinek nem is volt szükségük holdfényre a zabáláshoz. Amint figyeltem a tengeri pondrók mozgását jelző vízfodrokat, új borzongást éreztem onnan ahonnan elröppent a kondor mintha húsom szememnél előbb érzékelné a borzalmat...
Nem ok nélkül borzongtam, mert amikor fölemeltem a szemem, láttam, hogy a vizek már nagyon alacsonyak, java részét feltárták a hatalmas zátony, amelynek korábban csak a peremét láttam. És mikor odanézve láttam, hogy a zátony csak fekete koronája egy ijesztő alaknak, amelynek szörnyeteg homloka tompán csillogott a halvány holdfényben, míg hasított patái odalent taposhatták sok mérföld mélyen a pokoli fertőt, sikoltottam és sikoltottam, nehogy a rejtett arc a vizek fölé emelkedjen, és nehogy a rejtett szem rám nézzen, miután a vigyorgó, alattomos, sárga hold már elosont. És hogy e kegyetlen lénytől meneküljek, boldogan, habozás nélkül rohantam a bűzös posványba a hínáros falak, elmerült utcák közé, ahol a kövér tengeri férgek zabálják föl a világ halottait. ......................amitt igértem .... Gólya |
| szilya! megkaptam, wálaszoltam is.. |
Szia, írtam neked mailt, nem tudom, megkaptad-e. A lényeg, hogy teljesen ugyanolyan vagyok mint te.
Ha nem kaptad volna meg a mailem, akkor irj ide: ESZTI.J@FREEMAIL.HU
HELL
UPSZ, caps off |
| szilya Bandita! nagyon komoly a wers.. jók a képek benne, tejjesen átjön a hangulata.. és a wége azz.. így kellene mkinek gondolkodnia.. néha nekem is összejön, de nem tart sokáig..mert rá kell jönnöm h nincs senki aki megfogná a kezem.. grat a lánynak aki írta! |
Szia Athame !!!
Érdekes és egyedi a világod !
Szép és sötét ,fenyegető , de érdekes ....izgalmas .
Nem gondolkodom úgy ahogy Te , de érzem és értem a világ ezen oldalát is . Itt egy vers .........egy lánytól kaptam ........kíváncsi vagyok! Tetszik -e ?
Érzem pengém hideg élét
aztán a vér melegségét,
végigfolyik a testemen,
csorog csendben a földre le.
Vörösen rikít a fehér kövön
elragadott e kíngyönyör.
Állok remegő kézzel
nemsokára vége ennek
vége a sok kínnak, búnak
miért lennétek szomorúak?
Rég vár rám a pokol szája
Lökjetek hát bele bátran!
Nem tudok már sírni sem
elnyelt ez a bús verem.
Nem akarok többet élni
nem akarok árnyék lenni!
Senki vagyok, a semmi vár,
jöjjön hát a víg halál!
De, ó nem, ezt nem tehetem
küzdenem kell minden percben
küzdeni a szebb jövőért,
megtudni hogy mit rejt e lét.
Kezem nyújtom hát neked
fogd meg kérlek, segíts fel!
Kiáltani szeretnék,
ordítani, törni, zúzni
nem akarok elbúcsúzni!
Egy célom van, egy talán,
boldog lenni, élni már!
Egy lány.......
Üdv: Bandita ! |
Egy kis hangulat csináló:
Lebegő Halál
Suhog az éjsötét szárny,
Valahol mozdul az árny.
Lágyan az égbe szökken,
Emberről-emberre röppen.
A holdfény csillog testén,
Vér szárad éles késén.
Szeme vörösen izzik,
Majd hirtelen ugrik.
Ennyi volt, idáig várt rád,
Nézi kiáltásra nyíló szád.
Halkan rád veti magát,
Nevetve használja karmát.
Megindul majd lesújt a kés,
Nincs haladék, nincs menekvés.
Látod ahogy lassan száll,
Jő feléd a lebegő halál.
Üdv.
Black Rat
Mégtöbb versem:
<-- itt |
| ezt inkább nekem kéne megköszönni.. =) |
| Athame... köszi!!! igérem köv héten teszek fel...!!! gólya |
| huuhh.. Gólya ez nagyon jó!!!! komolyan kirázott tőle a hideg, és minden egyes sor után wártam a folytatást.. nagyon megköszönném ha írnál még ilyeneket!! /Athame |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
