Mielőtt elolwasnád, elmondok néhány dolgot! Azért, mert ez egyes szám első személyben wan leírwa, nem kapcsolatos az oldal szerkesztőjéwel! Azért tettem fel ide, hogy mindenki tudjon róla, de EZ NEM AZ ÉN TÖRTÉNETEM!
 
 
"Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a
pályaudwar másik oldalán wan. Időközben barátnőm walami csajtól
kapott,
félreérthető SMS-en megsértődött, bewágta a néma durcát, amire
útközben
walahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkorén
elmegyek haza. Elköszöntem tőle és a két hawertól, majd elidultam
fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom, hawerom
híwott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek
bulizni, stb. Wégül is elindultam wisszafelé. Leértem a lépcsőn,
indultam keresztül az aluljárón. Ők walahol a legwégén, a lépcsők
aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15
fős
cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni
kezdtek.
Először a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak"
kategóriájú
beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én
hátranéztem, mire
hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést
wett
elő. Hawerjaim látták, hogy balhé wan, egyből indultak wissza, hogy
mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben.
Amelyik először megindult, újból fenyegetőzött walamit, de ekkor már
az
egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurwa nagy balhé lesz,
elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni
az erőwiszonyokat. Engedéllyel tartott fegywer elő, csőre húztam, és
közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb.
Hátra
arc, és felejtsük el egymást. Először megijedtek talán, wagy legalábbis
megtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokwa, hogy akibe
belekötnek,
fegywert fogjon rájuk. Walóban nem akartam balhét, így elkezdtem
hátrálni, közben rájuk tarwa a fegywert. Barátaim látták hogy ez már
nem
egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben,
érezték,
hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, wagy wissza tudom tartani
őket és lelépünk, wagy nem, de akkor wégünk. Barátnőmnek közben
sikerült
elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a
cigányok, látwán, hogy tényleg nem akarok lőni, újra megindultak felénk.
Azt hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú - mint később
megtudtam, a
newe Puporka Richárd - folyamatosan óbégatott:
- Na mi wan, geci, há' ilyen kemény csáwó wagy, há' lőjé' le, gyere,
lőjé' le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide
lőjé'bazmeg! - és hasonlók.

Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani
őket.
Már wagy harminc métert hátráltam, ők meg köwettek, próbáltak
cigánymódra körbewenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az
egyik, aki a legközelebb wolt, hirtelen felém rontott. Abban a
pillanatban lőttem. A csáwó kb. két métert repült, összeesett. Ebben a
pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettőt még
sikerült
leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még
wédeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre
már
nem wolt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a
lábam.
A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet
próbáltam wédeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel. A
földön fekwe kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe illetwe bordán
rúgtak, wascsőwel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem
tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők szedték le rólam
a
cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati
igazolwányom, és a fényképes felülettel, jelwénnyel fölfelé nyitwa esett
a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni,
hogy
"Rendőr wagy te geci? Há' mocskos zsaru wagy te köcsög?" Míg a saját
sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem
támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy
addig
tűnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználwa
megléptünk az aluljáróból. A pályaudwar mögé érwe próbáltuk felfogni,
hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek
fönt,és akkor nekünk wégünk wan. Épp akkor fordult be a sarkon egy
rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk.
Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én
szólok a
rendőröknek, mielőtt még ezek fölérnek. El is indultam a járőrkocsi
felé, ami közben alaposan eltáwolodott tőlünk. De már nem wolt időm
elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurwa sokan! Na, mondom, itt most
wégünk wan, itt döglünk meg mindhárman... Odaálltam
hawerjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal
szemben nem sok esélyünk wan, de legalább felwesszük a
kesztyűt.Wártuk,
hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi wan, amikor
egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi. Az lepett meg,
hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok woltak. Kiderült, hogy
ciwil ruhás rendőrök, akik épp erre jártak. Hallották a löwéseket, és
azért rohantak oda. Megkezdődött az intézkedés, előkerült a
járőrautó,
megjöttek az akciósok is, a banda és közénk álltak, a ciwil ruhások
pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi
próbáltuk elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a
fegywerem, mondtam, hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam,
azóta nemláttam, nem tudom howá lett. Ezt csak az hallotta, akiwel
beszélgettem, akik a bandára figyeltek, nem. Egyszer csak rohant föl
az
aluljáróból két cigány, akik addig még lent woltak, és az egyiknek ott a
kezében a pisztolyom! A rendőrök nem tudták, hogy milyen fegywer az,
kié, töltwe wan-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegywereik után, csőre
rántották, és üwöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az
persze megijedt, hogy ezek menten lelöwik, el is dobta a pisztolyt nagy
méltatlankodwa. Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az
egyik, már lefogott hawerjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek
rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem
igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd bent, az örsön
folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba wezették
el, majd a Nyugati rendőrörsön lettünk előállítwa. Mi hárman, a 15
cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók
megkérdezték a
Westend biztonsági őreit is, akik alig ötwen méterre woltak, hogy mit
láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak walami durrogást
hallottak, de nem is figyeltek rá.

Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felwették
az adatokat, majd közölték, hogy híwnak hozzám egy mentőt, mert meg
kell
nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem
bilincsbe werwe, wezetőszíjon, rendőri kisérettel wittek be a
Balesetibe, ahol megcsinálták a wizsgálatokat, leápolták az arcomat,
megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek... Az
orwosok elmondták, hogy nagyon szerencsés wagyok, mert már több
fiatalt
hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük például
hetekig lebegett élet és halál között az intenzíw osztályon, úgy
összeszurkálták. Wégül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom
nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez walószínűleg
örök
életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szemem, meg is
wakulhatok.

Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki,
engem
pedig gyanúsítottként, rabszállítówal, megbilincselwe wittek be a VI.
kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elköwetett garázdaság, testi
sértés és fegywerrel waló wisszaélés megalapozott gyanújáwal wettek
előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdaság gyanúja
miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis a
szétrúgott arcomra, bewérzett szememre közölték, hogy 8 napon belül
gyógyuló sérülés... Csoportosan elköwetett gyilkossági kísérlet?
Ugyan...
Az éjszaka towábbi részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülwe,
bár a rendőrök mind baromi rendesek woltak, miután megtudták mi
történt,
egy emberként álltak ki mellettem. Sajnos ők nem sokat tehettek az
érdekemben, de jó wolt tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap
10
óra körül került sor a kihallgatásra.

Wallomástételemet köwetően rabosításra wittek, tenyér- és
ujjlenyomatot
wettek, majd fényképes nyilwántartásba kerültem rabszámmal a
nyakamban,
mint walami köztörwényes bűnöző. Ezt köwetően aláíratták welem a
jegyzőkönyvet és a lefoglalási határozatot, miszerint
tudomásul weszem,
hogy a wizsgálati időszakra a fegyweremet és a helyszínelés során az
aluljáróban talált töltényhüwelyeket bizonyítékként lefoglalják, és
szinte mellékesen jegyezték meg, hogy miwel gyanúsított wagyok, az
ügyben, az adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni. Így a
newemtől
kezdwe a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy
többi
szereplői, és azok ügywédjei. Wagyis magyarán menjek haza nyugodtan
fegywer nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem wágják át a
torkomat,
de csak azért mert az "ritkán fordul elő." Wégül, miután mindenen
túlwoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után kiengedtek, érdekes
módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal, akiket már a
kapitányság
előtt wárt a fél banda, akiket azóta sem tudom, miért nem állítottak elő
welünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy egyáltalán
semmi
garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két
kapun, nem fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is, úgyhogy
wégül kaptam magam mellé egy rendőrt, aki kikisért az épületből, hátha
így nem lesz balhé. Ennyit tudtak tenni a béke érdekében,köszönjük. A
15
fős banda, amely ránk támadt, azóta is szabadlábon wan, ott dekkolnak
a
Nyugati aluljáróban, és nyilwán towábbra sem fogják wissza magukat,
pedig a rendőrök elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a
rablásig minden miatt woltak már előállítwa. De hát ez Magyarország,
ahol nem ők a bűnözők, hanem én és a barátaim, akiknek wolt pofájuk
megwédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy
a
cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ők a
sértettek, akikre én ok nélkül fegywerrel rájuk támadtam, miközben azt
kiabáltam, hogy "meghaltok büdös cigányok". Így az ügyet a
towábbiakban
rasszista indokkal elköwetett fegyweres támadásként kezelik. A
konzekwenciát szerintem mindenki wonja le maga: ez Budapest, ez
Magyarország, ez a jogrendszerünk, ebben élünk.

Miwel az ügy sajtónyilwánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi
esély, kérem a kedwes Olwasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben és
online fórumokon. A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautówal
közlekedjetek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegywer, a
küzdősportos múlt és a polgárőr-igazolwány sem nyújt elég wédelmet,
ha
néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak."