Ezt mindenkinek tudni kell!

Következőhasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig
eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás
napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a "független" magyar
sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán
megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar
kezdeményezés eredményeként! Őexcellenciája Carla del Ponte
Főügyész - ENSZ Háborús Törvényszéke New York - Hága Tárgy: Az
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek
Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő
elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára Excellenciád!
Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. januárhó 12-én kelt
Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban
alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és
fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO
HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni
kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges,
nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit. Mint a fent
említett Intézet főtitkára, az alábbi petíciót terjesztem elő: Javaslom az
1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember
hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak
megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a
szerződések hatályon kívül helyezését. A nemzetközi joggyakorlat,
valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel
kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát,
hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet
az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés
és annak következményei alól. Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság
felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének
eredményeképpen, pedig tárgyalás kitűzését.
Indoklás:
Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar
Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi
Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar
Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325. 411km2 volt,
lakosainak száma 20. 886. 000 fő. A Békeszerződés
következményeként az ország területe 92. 863km2-re, míg lakosainak
száma 7. 615. 000 főre csökkent. A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a
világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit
felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét
nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet
mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás
alól. Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők
bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I.
világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az
országvezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken
túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére
is kötelezték. Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő. A
szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az
alábbiak szerint történt:
  - Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
  - Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő
(12,6%)
  - Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
  - Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
  - Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
  - Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
  - Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
  Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%),
13.271.370 fő(63,5%)
  Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92. 963 km2 (28,
6%), 7. 615. 117 fő (36, 5%) Magyarországot 300 millió USD kártérítés
megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint: Oroszország részére
200 millió USD, Jugoszláviának 50 millió USD, Csehszlovákiának 50 millió
USD. A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a
szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy
szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés
érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor. A
Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést
aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi
nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi
jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi
tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése,
internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a
vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a
kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva
nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és
Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el. Külön kiemelném azt a
történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart
kényszeríttetek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő
költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem
rendelkezhettek. A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban
foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak
betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől
kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások
következménye az is, hogy több, mint 100ezer magyar az elcsatolt
területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt
felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz
Tito terroristái több mint 40. 000 magyart mészároltak le Délvidéken. A
magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a
jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben
figyelembe veendők az1910-es népszámlálásadatai is. A petícióban
foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a
Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás
állott be: - A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
  - Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi
formájában megszűnt létezni. - Csehszlovákia, mint egységes állam
ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn. A
fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni. A
Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között - az
alábbi veszteségek érték
:Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:- hadihajó 60.000 kg
színarany
  - hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
  - hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
-        hadikikötői felszerelések 10.000 kg
  - 801 db hajó 80.000 kg
  - Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
  - Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
  - tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
  - tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
  - összesen 974.085 kg színarany-érték.
  (Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő
adatain alapulnak.)
További veszteségek:
-        az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
  - a szénbányák 80 %-a,
  - az erdők 90 %-a,
  - vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
  - a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
-          - az összes tengeri és folyami hajók.
Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók. A továbbiakban a Szerződés létrejöttében
és a Szerződés megkötése utáni időszakban, a hivatalban lévő politikai
személyiségek véleményét idézem: David Lloyd George brit
miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott
beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár,, amit egyes
szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug
és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk
terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia
történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek
következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok
legdurvább megsértése volt." A fentiekről David Lloyd George az
emlékirataiban szól. Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában
kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint "a
nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának,
földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát
rendezniük kellett." Robert Cecil angol delegátus szerint a
Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy "időről időre
határrevíziót eszközöljön." Nicolson Harold, aki a Békekonferencián
jelen volt, 1933. évben a következőket írta: "Magyarország
feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság
véleményét senki sem vette figyelembe." Az angol
diplomata "Peacemaking" című könyvében több érdekelt államférfi
véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: "az uralkodó
gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke
az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább
előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná." Nitti, aki az olasz
kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta
elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a
szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt.Nitti kitért arra is, hogy
Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig
Magyarországgal harcolt. A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a
következőket írta Wilson elnöknek: "Én csak egy vagyok azok a milliók
közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy
pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi
feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja
egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy
újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az
emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy
megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását." Itt kell
említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján
Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig, amíg a
magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük,
mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is
van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük." A Trianoni
Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy
Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem
kisnehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak
Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau
miniszterelnök nyilatkozta, hogy "a szövetségesek megegyeztek
abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a
Konferencián e szerint kezelik", tehát a szövetségesek Romániának
ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy
Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború
kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-
Magyarország ellen. Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a
Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor
a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor
közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a
Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar
delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás - mivel a kényszerítő körülmények
hatására történt - mind a nemzetközi jog, mindpedig a bírói
joggyakorlat értelmében érvénytelen.
A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan
összefüggő - jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény,
melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a
törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak
történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja
pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában,
kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-
75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott
vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt
ki a római katolikus egyházra sem.

Záradék:
A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor
Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették
meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II.
világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét
szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog
alapján elfogadhatatlan. Összességében megállapítható, hogy mind a
Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is
érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére
1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt,
amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak
bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések
érvénytelenek, és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet
jogorvoslat illeti meg. A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot
igényel. A tényfeltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM
PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság
felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget
megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom,
amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
delegálna. E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet
beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a
helyszínvizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar
Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt
lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A
körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra,
hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel:Prof. Ludwig von Lang főtitkár