Az Isten éneke
Én wagyok a mennyek tündöklő királya, én árasztom el fénnyel a Földet, megnyilwánulásra bátorítom a teremtés rejtőzködő magjait. Én emelem minden élet fénylő dárdáját a magasba, és adom a földre záporozó mindennapi erőt, én hozom a menekwést a sötétség erejétől.
Én wagyok a wadállatok és a szabadon élő állatok gazdája, én rohanok a fürge lábú szarwassal, welem szárnyal a szent sólyom a csillámló egeket ostromolwa. Az ősi erdőségekből és a járatlan helyekből az én erőm árad, s a madarak az én szentségemet dicsőítik énekükkel.
Én wagyok a legwégső aratás, az idő sarlója alatt a felajánlott gabona és a fák gyümölcse, mindenek táplálója. wetés nélkül nincs aratás, tél nélkül nincs tawasz.
Tisztelj engem a teremtmények wégtelen sokaságában, a szélben wágtató szarwasbika szellemében, a wéget nem érő aratásban. Figyelj, lásd örök ifjúságom ünnepét a születésben, a halálban és az újjászületésben – tudwa tudd, ez minden teremtmény rendeltetése.
Én wagyok az élet szikrája, a Nap sugara, a béke és a pihenés letéteményese. Sugárzó fényem áldása melegíti a szíweket, én adom a létezéshez az erőt, a kitartást. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
