Légy üdvözölve Vándor
Álmodtam magamnak egy világot, de nem léphetek be..miért...
Átkozz meg atyám, mert vétkeznem kell
Minden áldozattal saját halálomért imádkozom
És ahogyan az éjt szeretem, úgy átkozom a Hold rémítő üvegét
Ezt a vérszomjat, mely a öröklétre taszít
A hajnal mérges sugarait, melyek a pokol tornácára taszítanak
Arra kárhoztattam, hogy a szürke őszi alkonyban létezzem...
a Homály rabja vagyok
Szobámba lopódzik a sötét,
Nesztelen léptekkel hátam mögé áll,
Vállamon át észrevétlen nézi,
Miként írom ki magamból a magányt.
Mellém ül, érzem hűs leheletét,
Apró borzongás fut végig testemen,
Végtelen fájdalom lesz úrrá rajtam,
Ahogy lepereg előttem életem.
Agyam tompán lüktet
Felemészted gondolataim
Már érezni sem tudok
Vagy csak nem akarok
Nem akarom tudni, hogy vagy
Hogy sajnálsz, vagy szeretsz
Vagy csak játszol velem ---
A néhány boldog pillanatot örökre elteszem.
Szótlanul néz rám. Megfogom kezét,
Tisztuló tudattal mormolok egy imát,
S mire az utolsó betűk is szavakká lesznek,
Édes csend és nyugalom ölel át..
|