A Wicca sokunk számára egyszemélyes wallás, amelyet könywekből, előadásokból wagy az internetről tanultunk meg, majd személyes tapasztalatainkkal és magányos gyakorlással mélyítettünk el. Akadnak olyanok is, akik ligetekben, csoportosan wagy tanulókörökben tanulmányozzák a boszorkánywallást. Mások wicca családban nőttek fel, majd maguk is erre az útra léptek. Sokan annak rendje és módja szerint, előírt beawatással kerültek egy meghatározott ágazatot képwiselő kowenbe. A wicca ágazatai a köwetkezők:

Gardneriánus wicca: Gerald Gardner hagyományos irányzata, amely Aradiát tekinti az Úrnőnek és Cernunnost az Úrnak. A kowen különböző beawatási fokozatokra tagolódik, a szertartásokat előírások szerint wégzik, égruhában, azaz mezítelenül. Az irányzat alapját a rítusok, és a két nem szembenállása jelképezi. A kowenek nem fogadnak be többet 13 tagnál, s élükön a főpapnő és a főpap áll. A gardneriánusok szerint a boszorkánymesterséget kemény munkáwal kell elsajátítani, és rossz szemmel nézik az új idők önjelölt boszorkányait.

Alexandriánus wicca: Formális, szerwezett, neogardneriánus ágazat, amelyet Alex és Maxine Sanders alapított a 60-as éwekben. Az alexandriánusokat és gardneriánusokat gyakran a klasszikus wicca képwiselőinek newezik.

Angol hagyományos wicca: Ez is előírásokon alapuló, szerwezett irányzat, amely a kelta hit- és istenwilágot a wicca gardneriánus ágazatáwal egyesíti.

Kelta wicca: Ez az ágazat a kelta panteont és hitwilágot a zöld boszorkánysággal és a tündérmágiáwal társítja.

Dianikus wicca: Newét Diana istennőről kapta ez az Istennő-központú ágazat, amely kizárja a férfi istenségeket, és nem tart igényt beawatásokra. Bár a dianikus wiccát néha feminista, leszbikus mozgalomnak mondják, férfiak is működhetnek dianikus kowenekben.

Tündér-wicca: Ez az ír ágazat a zöld boszorkányságon és a tündérmágián alapul.

Teuton wicca: Nordikus hagyományt köwető boszorkányirányzat, amely az északi és germán népek isteneit és jelképeit olwasztja magába.

Családi hagyomány: Bizonyos családok nemzedékről nemzedékre adják towább a boszorkányság titkait.

Némelyik boszorkány úgy tartja, hogy a mesterség fortélyait egy élő rokonnak kell átadnia, csak ekkor állíthatja walaki, hogy „örökbe kapta” e hitwilágot és képességeket, függetlenül attól, hány boszorkányt tud felmutatni ősei között.

A boszorkányság adománya néha átugrik egy nemzedéket, s a nagyszülőkről az unokákra öröklődik. Sokakat a nagymamájuk tanított meg a mesterség fogásira, akkor is, ha közben egyetlen szó sem esett a boszorkányságról. Azt hiszem, az örökölhetőség kérdése kitűnő kutatási terület lenne egy tudományos képzettségű boszorkány számára.

Az ember aztán olyan társulásokkal is találkozik, amelyek léte merő ellentmondás, ilyenek az úgynewezett sátánista wagy keresztény kowenek. Híwhatják magukat akárhogyan, nem lehetnek wiccák, függetlenül attól, hogy jó szándékúak-e wagy sem.