2011. Május 2. Hétfő2011.05.02. 22:03, kiswuff
Azt hiszem, most már nyugodtan írhatom, hogy totálisan kivagyok.
Jó nagy szarban vagyok, fogalmam sincs hogyan mászok ki belőle, de hát nálam ez nem meglepő.
Folyamatosan őrlődök, mennék is – maradnék is.. magamtól is teljesen készvagyok, erre még lelkiismeret furdalást is csinálnak nekem.. gyönyörű..
„ha szarba vagy kiderül ki az igazi barát..” ennyit erről.. kiöntöm a szívem, elmondom mi a probléma, erre annyit kapok, hogy hátat fordítanak nekem és szar alak vagyok, mert „ott hagyom” …
Biztosan bennem van a hiba, de szerintem ez rohadt nagy önzőség. Hát nem szurkolni kellene, hogy sikerüljön egyenesbe vinni az életem? Esetleg segíteni?
Elegem van, kurvára elegem van………….
Egész napos titokban sírás+sör+pizza+cigi helyett capoeira..
Jó kis nap..
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
egymagam?
Egy láthatatlan villanás
nem vezet már kézenfogva az éj sötét
és félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
tétován.
Ha rád zuhant egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
És átkozódhatsz
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékom, hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földrerántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Súlytól görnyed vállam
Faggatózó csend gyötör,
és nincsen válasz arra, hogy miért?
Rejtőzködő szemek
de mégis tudom követ
az árnyékom követ,
és érzem, hogy egy napon elpusztít még!
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Nézd, hogy lépjem át?
Félek a sorstól
M'ért lennék dróton rángó báb?
Hogy éljek így? Hogyan éljek így?
Nincs válasz:
Árnyékom hogyan lépjem át?!
Előtted áll az egész életed,
Eljött az idő, most kell döntened,
Hogy küzdesz-e tovább, vagy feladod álmodat...
..Láthattad, íme, a jövő képeit,
De érzed magadban, a kétség szétszakít.
Hív az élet, ezt te is jól tudod.....
|