2011. Szeptember 4. Vasárnap2011.09.04. 13:31, kiswuff
Érdekes, hogy a fellegekből ilyen mélységes mély pontra lehet jutni. Újra és újra.
„-Az élet egy lengőajtó, sosem tudni melyik oldalról nyílik. –Igen, de mindig pofánvág!!”
Ismét így jártam.. Új ajtók nyíltak, de mind nagyon pofánvágott. Van egy barátom, van új munkahelyem. Boldog embernek kellene lennem, mégis a halálomat kívánom. Rég éreztem már ilyen pocsékul magam. Ennyire egyedül. Magasról le vagyok tojva mindenki részéről..
3 éve ezt csinálom, minden egyes nap.. Hétfőtől péntekig egyedül kuksolok egy omladozó épületben, reggel elindulok dolgozni, este visszamegyek, lefekszem aludni, felkelek, és kezdődik minden elölről.. Naív módon minden hétfőn azt a rohadt pénteket várom, hátha megváltozik valami, de NEM!!!!! A végén mindig egyedül maradok..
Teljesen egyedül.. Más szórakozik, élvezi a semmit sem érő kibaszott életét.
Biztos nagyon rossz ember lehetek……… De akkor valamit nem értek.. Miért kell még mindig itt lennem?
Rohadtul elpazarolt időnek érzem az egész életem.. főleg mostanában.. a nyárról meg ne is beszéljünk..
"Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni."
Laurell Kaye Hamilton
|