Egyes kerületekben este minden lámpa wak.
S ezért sejtelmesek az árnyak,
Ez spórolás az államnak?
Wagy esély egy elwetemült gyilkosnak?
Nem tudom miért wan ez!
Gyilkol a gyilkos, elég egy rejtő mez.
Megy az áldozat mit sem sejtwe,
Mögötte a gyilkos sötét wággyal telwe.
Körül nézz, senkit sem lát,
S felhúzza magára arcát rejtő sálját.
Biztosra megy, hisz tudja jól,
Hogy úszhatja meg ha gyilkol.
Sokszor tett már ilyet,
Tettéhez pillangó kést wett.
Most is nála wan e barátja,
S érte lelkiismerete nem marja.
Felnézz az égre, csak a Hold wilágít,
E szép tájkép szíwén nem lágyít.
Surran a nő nyomában,
Ki előtte siet az utcában.
Mit sem sejt szegény asszony,
Ő egyetlen bűne egy titkos wiszony.
Wárja haza férje, s fiacskája,
Nemrég engedte el őt barátja.
Siet haza, mert bántja lelkiismerete,
De wajon a röwidebb úton menni mer-e?
Sötét és kietlen, sehol semmi élet,
Fordult, mert ennyi bátorsága még lett.
Gyorsított léptein, bár nem sejtett semmit,
Kezében egy nehéz szatyrot witt.
Wégre itt wan, látja a házát…
Még pár perc és otthon feloltja a lámpát.
Megöleli drága fiacskáját,
S odaadja neki kedwenc plüssmaciját.
A kisfiú szemében majd öröm lobban,
Mikor anyukája mesét olwas a szobájában.
Wárja a percet, az ölelés percét,
S elhatározta családja ellen többet nem wét.
Gondolatát be nem fejezhette,
Mert a kés lesújtott, s majdnem eljött weszte.
A kés a wállába mart, de halálos sebet nem ejtett.
Folyt a wér, a nő kiáltott. De mély lélegzetet wett,
A gyilkos újra lecsapott, s szúrni akarta őt,
De a nő előwette rejtett fegywerét és lőtt.
Többet a gyilkos már nem ölhet.
S a nő sérülten, de élwe hazatérhet.