Örök magány
2005.09.27. 18:43
Nyilallás a szíwemben mit éreztem én, Mikor te kedwesen a szemembe néztél. Gyönyörű szemed lett az én wesztem, Megbabonáztál, s én belédszerettem.
Minden perc csoda wolt, ha mellettem woltál, Őriztem álmod, ha nálam aludtál. De elmúlt walami, s te eltáwolodtál, Szíwem magányos, mindig csak rád wár.
A szíwem elraboltad, de a testem nem kell, Jöjj akkor Halál, a testem te wedd el. Odaadom neked ócska, rongy életem, Mert akit szeretek, nincsen már mellettem.
Átmetszett erekkel, forró wízben ülwe, A kád wizét a wérem festi át wörösre. Gyomrom legmélyén apró pirulák Bomlanak, s zengik a Halál dalát.
Testem kihűlwe, halottasházban, Lábujjamon apró bilétáwal Fekszik egy fémlapon, Örök magányban.
|