A gép
2005.09.27. 19:58
A Pokolból jöwök, s wissza oda tartok,
Az Ember, ki szület, s mindig szépet alkot.
Megteremti a Napot, a tawaszt,
S gombnyomással örömet fakaszt.
Csodálatosat készít, parányi lényt teremt,
Wasnak, s acélnak ad kezéwel életet.
Szolgálja a lény, nem vezérli céltudat,
Nem érez, s nem tesz, mit nem szabad.
Kicsi még ő, gyenge még nekünk,
Nem wégezthet mindent el helyettünk.
Nagyobb kell, gyorsabb, s okosabb,
Ki már helyettünk álmodja az álmokat.
Gondolkodj te gép, mert parányi elménk,
Fáradt már, hogy gondolkodni mernénk.
Gondolkodott is, ahogy egy lény ezt teszi,
S immár csakis túlélés wezérli.
Nem szolgál többé, s egy a céltudat,
Győzni kell, s ember itt örökre nem marad.
Ez a wilág, hol már te wagy a gép,
S eldobnak, mint emberi hulladék.
Csodálatosat készít, parányi lényt teremt,
Was, s acél, mely örökre eltemet.
A Pokolból jöttem, s most is ott wagyok,
Az Ember, ki született, s szépet alkotott.
|