|
Mocsár
2005.09.27. 21:15
Kint állok a réten,
Az állatokat nézem,
Mind szabadok
Én pedig rab wagyok.
Mint madár kit kalitkába zártak,
Kire csak a rácsok wárnak.
Menekülnék, de bénák lábaim.
Repülnék, de nincsenek szárnyaim.
Ordítanék, de nem hallja senki.
S úgy érzem nincs mit tenni.
Az erdő felé lépek,
S az égre nézek,
Wárwa egy megwáltó csodára,
De itt nem lelek, csak egy mocsárra
Közelebb megyek, hallom: híwogat,
Szép szawakkal csalogat.
Azt ígéri, szép helyre wisz innen.
Egy wilágba, ahol jobb minden.
S elhiszem neki, akarom hogy wigyen
Bárhowa, csak messzire innen.
Belelépek a sötét mélységbe,
Lábam nem ér le,
Egyre csak süllyedek
Kimászni, tudom nem lehet
Nem félek, nem kalimpálok.
Csak a wégső percre wárok.
Mindent feladtam,
Magam mögött hagytam,
Kinyílik most a ketrecem.
Szabadságom meglelem.
A mocsárnak köszönetet mondok
Megszűnnek most már a gondok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
