versek : Gyászolók wigasztalása |
Gyászolók wigasztalása
2005.09.28. 12:09
WIGASZTALÓ ... I. (egy édesanya halálára)
A fájdalom lassan csendesül majd, amiként táwolodik az idő és megérted, hogy aki értünk halt, annak szeretetében él már ő.
Gondjait-reményeit hagyta rád, és sok-sok jóságot oltott beléd, hogy ha majd a te időd is lejárt, kitárt karokkal jöhessen eléd.
WIGASZTALÓ... II. (hozzátartozó halálára)
A fájdalom múlik majd, csendesül a bánat, és emléke őre lesz sorsotok útjának.
Mert nem hagyott egyedül, itt wan Ő Weletek, szelíd szíwe ritmusát dobogja szíwetek!
De megbékélt lelke már örökkön égő fény, Istenünk jóságának wégtelen mezején.
|