Magamra maradtam
2005.09.28. 14:29
Senkit nem látok a wégtelen messzeségben, Hátamon a hideg futkos e szörnyű sötétségben. Nincs most ki öleljen engem, kinek kiönthetném lelkem, Nincs kinek wállán kisírhatnám szemem.
Nincsenek igaz barátaim, Kinek meséljem wágyaim? Senki nem hallgat meg, Az emberek lewegőnek néztek!
Olyan sincs, aki megértene, Ha széjjeltörnék, összeszedne. Nincs olyan ember, akit wakságomban is látnék, Olyan, kihez némaságomban is beszélnék.
Egyedül maradtam, mindenki elhagyott Mert gonosz lelkem az ürességtől kongott. Itt hagytatok magamra, a sötétségben, Már farkasok szaggatják testem.
És nincs senki, aki megwédene, Aki ha kell, értem küzdene. Talán nem is érdemlek ilyen embert, Ettől már az életkedwem is elment.
|