�jabb wers tele szenwed�ssel,
�jabb wers, semmi rem�nnyel!
�jabb wers, amiben csak szomorkodok,
Egy �jabb, miben az �letr�l lemondok.

De d�nt�ttem: ink�bb harcolok!
M�sok kedw��rt soha nem w�ltozok!
Akik nem fogadnak el olyannak, amilyen wagyok,
Azok ne hallgass�k, amiket most mondok.

Fekete az �gbolt a fejem felett,
Fekete a gondolat is, ami rabul ejtett.
Feket�n csillog rem�nyked� szemem,
Feket�be burkol�zott hamwad� testem.
Feket�ben gy�szol �r�kk� a lelkem,
Mert ebben az �letben csak f�jdalmat leltem.

Mit gy�szolok? Ezt a mocskos �letet,
Ami e wers meg�r�s�ra ihletett.
A legsz�rny�bb bolyg�n, a f�ld�n ragadtam,
Itt kell �lnem, s szenwednem magamban.

M�g m�sok a wil�got r�zsasz�nben l�tj�k,
Addig az eny�met fekete foltok bor�tj�k.
Z�rk�zott wagyok, sokan ezt mondj�k,
�m �k ezt nem tudhatj�k…

Olyan rossz, hogy m�sokhoz hasonl�tanak,
�s mindezt tal�n csak a tornacip�nk miatt.
Igen, mi mind egy cip�ben j�runk,
�m ehhez nem kell a l�bunk.
Csup�n mi is ugyan�gy b�njuk,
Hogy ezt a wil�got feket�ben l�tjuk.

Ezt nem lehet szawakkal jellemezni,
Csak l�tni kell, �s �t�rezni.
Arcok jelennek meg, ig�retek, mondatok, tettek,
N�ha rosszul, m�skor j�l cselekedtek.

Minek l�teznem, ha rossz az �letem?
Minek �lmodni, ha �gyis elfelejtem?
Minek w�gyakozni, ha elnyom a f�lelem?
Minek harcolni, ha csak gy�ng�l a kezem?
Minek rem�nykedni, ha elwesztem hitem?
Minek felp�r�gn�m, ha lassul az �temem?
Minek szeretni, ha wiszonz�s nincsen?
Minek p�nzt keresni, ha m�r elwesztettem kincsem?

Minek werset �rnom, ha nem olwassa senki?
Minek �nekelnem, ha m�r nem tudok zengeni?
Minek rep�ln�m, ha mindig leesek?
Minek hitegetnem, ha �r�kk� b�n�s leszek?

Minek wersenyezni, ha �gyis �n wesztek?
Minek ki�lltanom ha �szre se wesznek?
Minek felkelnem, ha este lefekszek?
Minek csapd�ba esnem, ha senki sem ment meg?

Lassan mindent elbor�t a feketes�g,
Lassan elsz�ll minden apr� rem�ny.
Lassan becsuk�dik mindk�t szemem,
Lassan bel�tom: t�bb� nem l�legzem.
Lassan tudom azt is, �n m�r nem l�tezem!