Rémálom
2005.09.28. 18:46
Hánykódom az ágyban, akár a tenger, Úgy szenwedek, mert wéresre wer! Szíwembe kést döf, itt hagy szenwedni, Minden nap jön, újra rajtam newetni. Wisszatér, ordít az éjszakában, Otthagy fuldokolni az ágyban! Reggelente örülök ha elmúlik, Az éjszakám miatta mindig hosszúra nyúlik! Ez az álom megöl wégül, Lassan minden elsötétül… Nem kell hogy fájjon, Ez csak egy álom. Én is arra wágyom, Hogy köddé wáljon. Hánykódwa az ágyon, Már nagyon bánom, Hogy szenwedésed látom! Wéresen könyörögsz életedért, Hogy rémálmod wégre wégetért. Elszállt már, többé nem kisért, Minden egyes könnycseppet megért.
|