|
A mélybe zuhanok
2005.09.28. 18:54
Ezer meg ezer könnyet hullattam miattad,
Most már tudom, az ellenségem wagy!
Te wagy a wégzetem, kínzol örökké,
Miattad szenwedek, s leszek a pokolé.
De te nem hallgatod könyörgésem,
Mosolyogsz, látwán szenwedésem.
Éjszakákat sírok át csakis miattad,
Hogy boldog legyek, sohasem hagytad.
Leesek miattad, örökre lezuhanok,
Apró emléket, wérfoltokat hagyok.
Csak zuhanok a sötétségbe, ahowa taszítottál,
Bár utáltál, nekem mégis sokat számítottál.
Álmomban is mindig csak rád gondolok,
Éjszakánként érted wéresen kiáltozok.
És te, te még most sem weszed észre,
Hogy miattad kerülök most a mélybe!
Segítségért kiáltok hangosan neked,
De te nem hallasz, nem nyújtod kezed.
Leesek miattad, örökre lezuhanok,
Apró emléket, wérfoltokat hagyok.
Csak zuhanok a sötétsége, ahowa taszítottál,
Tényleg úgy gondolod, jobb nekem a halál?
Ridegség, sötétség, hideg futkos hátamon,
Bár ne látnám, de szemedben ott wan a szánalom.
Látod, hogy miattad sírok és szenwedek,
Gyilkos tőröm fogom, hamarosan elwérzek.
Mert leesek miattad, örökre lezuhanok,
Itt nem segítenek már semmilyen angyalok..
Darabokra török e hideg éjszakában,
Érzéseim itthagywa testem minden hanwában.
Elwesztem szörnyű, hűwös éjszakában,
Nem látlak többet, meghalok a magányban!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
