|
Kísértő múlt
2005.09.29. 20:53
Rég wolt már, mikor féltem,
De most újra érzem
A múltból feltűnt újra walaki,
Kinek köszönhetem félelmeim.
Egyszer, ha nem jöwök,
Akkor sikerült terwe,
De mégsem megyek el örökre,
Mert, wan mit hagytam a szíwekbe.
Wan, ki gyűlöl, de több aki szeret,
Ők se ejtsenek értem könnyeket.
Barátaim, newessetek, ez
Utolsó kérésem felétek,
Hisz, még éltem, widáman tettem,
Ne lássam a fájdalom könnyeket.
Ti, kik gyűlöltök, mit üzenek?
Most wígan lehettek,
De a sírom mellé ne gyertek,
ne newessetek, sírjatok örömötökben.
Sirassátok a múltat, s gondolkozzatok
Ím, kit ellenségnek tartotok, halott.
Mit wétettem? Azt csak ti tudjátok,
Wigadjatok, táncoljatok!
De ne feledjétek: odaát wárok rátok,
A Stüx mellett találkozom weletek.
Ki, howa kerül a túlwilágon?
Mennybe, wagy pokolba?
Ki – ki érdemei szerint besorolwa,
A parton állwa, ki jobbra, ki balra.
Arany középutat, itt csak az
Remélhet, ki balga, ostoba.
Barátaim, ismét Hozzátok szólok:
Wigyázzátok a családom,
Ne hagyjátok magára anyám, s apám,
Leányom, wigyázzátok őket, segítsétek.
Utoljára csak annyit kérek, az wesse rám
Az első köwet, ki sohasem wétkezett!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
