Az éj hangja
2005.09.29. 21:10
Nézem, ahogy az Éj fekete leple Lassan betakarja a wárost. Érzem, ahogy az Éj sötétje Csendben rabul ejt most.
Betakar jótékony szárnyaiwal, Nem kérdez, s nem akar. Az őszben édes illat kering: Az elmúlás lehelete az.
Amíg parázslik az Éj, S táwolban lobban egy láng, Addig folytatnom kell még, Míg utolér a halál.
S én folytatom az utam a semmibe; wadul wágtatwa Állaton, emberen át; Hosszú teleken, nyarakon keresztül, Míg elérek Hozzád.
Mert míg parázslik az Éj, És lobban az a láng, - Bár lelkem a holnaptól fél, Mennem kell towább...
|