Beszélő könnyeid
2005.09.29. 21:13
Hangtalan sírsz a falnak fordulwa Sajgó csontjaiddal párnádba kapaszkodsz, Napjaid széttörwe, felborulwa: Felejted a tegnapot s holnapot.
Feloldódsz a Semmiben, Wégül te is azzá wálsz; Máskor nem hagynád ennyiben, De most wágyod már a halált.
Megwáltást reméltél Naiwul és ostobán. Túl későn eszméltél: Árnykép után rohantál.
És most már wége. Boldogságod elmúlt, Arcodon izzik a szégyen, Ahogyan lángszíwedbe szúrt.
Hasztalan sírsz a falnak fordulwa, Égő ujjaiddal egy fényképbe kapaszkodsz. Terweid széttörwe, gúzsba szorítwa; Csókjára gondolsz, Amikor eldobod a holnapot.
|