Halál halála
2005.09.30. 12:02
Nyelwemről nem hallatszik szó. Remegwe fáj befelé, kimondatlanul. Türelmem, ha wolt is, porba hullt. Elért, időben ideért az eljöwendő, Csontos ujjaiwal elkapta karom, Magához rántott, majd belökött A zsarátra, hogy ott égjek halálra. Múltba taposott léptekkel elhaladt, Döngetett néma téglafalakat. Harangtoronyba mászott sietwe, Lelkemért már kongatni illene. S én hallgattam néma torokkal, Hogyan weri daccal, haraggal. Nem szeretett soha, sem engem, De mást sem, a rémület wolt, miben Örömét lelte, wigyorgott, Mikor látta, hogyan szenwed, Kinek meghalt az álma. Hát pusztuljon ő is, hulljon alá a sárba, Tapossák wégre már a Halált halálra.
|