| versek : Minden wéget ér egyszer! |
Minden wéget ér egyszer!
2005.10.02. 17:44
Az enyém minden éjszaka.
Megőrjít a friss wér szaga.
Mindent látok, mindent hallok,
Illatodtól megwadulok.
Wadász wagyok, te a préda,
A wéredből iszom még ma.
Menekülj előlem kérlek,
Bennem már nem lakik lélek.
Századok óta itt wagyok,
De minden reggel meghalok.
Aztán felébreszt az este,
S térdelsz halálért esdwe.
Megszánlak, ha nem szomjazom,
De számodra nincs oltalom.
Én wagyok most az istened,
Tőlem kapsz halált, életet.
Szemedből könny csorog, nézel.
Hidd el, tudom most mit érzel.
Én lettem te wagy fordítwa,
Beleharaptam torkodba.
Forró wér, nekem az élet.
Még egy hosszú korty és wéged.
Otthagyom a tested, nem kell,
Aki akar, temessen el.
Megyek, közel már a reggel,
Estig sír sötétje fed el.
Szoborként fekszem, álmodom,
Angyalként a halált hozom.
Az utolsó éjszakámon,
A rég kihalt Földet járom.
Kijátszottam minden lapot,
Most wárom a kelő Napot.
Melegítse fel testemet,
Tüze tisztítsa lelkemet.
Jöjjön el a wégső halál,
Hamutól lesz szürke a táj.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
