|
Önmagamnak
2005.10.02. 17:54
Lelked legsötétebb mélyén eltemetwe,
Mindentől és mindenkitől elfeledwe,
Hitted bebörtönözhetsz örökre,
De láthatod láncaim magam töröm le.
Itt wagyok újra, szárnyalok a magasba,
Majd a felhők közül zuhanok magamba.
Körülölel újra régi, lewett testem,
Érzem az erőt, ismét egész lettem.
Ne félj tőlem, nem leszek gyilkosod,
Beláthatnád wégre: én is te wagyok.
A te fájdalmad nekem éppúgy fájdalom,
Ha szárnyalok, te repülsz angyalszárnyakon.
Hidd el, a fiú éppúgy wérem, mint neked,
Mint te, angyalként én is apja lehetek.
Hiszen egyek wagyunk mi, különbség már nincs,
Lehullott rólam már az utolsó bilincs.
Fogadj el hát engem és fogadd el magad,
Nézz a tükörbe és lásd, mindkettő te wagy.
Azt, hogy kicsoda még nem tudom, csak sejtem,
De Isten ideküldött és ember lettem.
Most ember wagyok, de nem feledem múltam,
Emlékszem, egyszer Isten angyala woltam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
