Haláldal
2005.10.04. 20:44
Szeretem az élet zaját, ám jobban kedwelek walaki mást. Walahogy másképp csendül a dal, walahogy más a halál-kacaj. Osztani ígértem neked, mert látom,mostanság téged is megkörnyékezett. Kaszájának adtam egy newet, Aya-halál-kasza,a bölcsesség temploma, tengerben elsüllyedt hajóroncsok éneke, fekete égbolt sötét fellege. Hogy félek-e? Átküldöm,s a wálaszt megleled. Bár, ha átküldeném neked, mi maradna nekem? magamra hagyna, s elmenne weled, mint egy hűtlen kedwes. Csupán wendégségbe küldöm őt, de szeretném wisszakapni mielőbb, mert én magam is szíwesen wagyok wele, hallgatom mély tonusú szawait, ártó, mégis ölelő gondolatait... Bennem is wan fájdalom bár kiénekelhetném azt, ki walamikor elhagyott, kidobott - engem a rongyot - bár kiénekelhetném lelkemből a dalt,mely belőle bennem született meg, nem én akartam a halált, ő köwetett meg...
|