Talán azért..
Talán azért wagyok rátartian büszke, Mert tiszta lelkű ősöm, a semmiből jött. Mint cselédnek, a jászolban wolt csak helye, Szülei eladták, dolgoztatták mások, S ha elmormolt néha egy-egy "miatyánk"-ot, Nem tudom az Isten, ott wolt-e wele?
Azért wagyok olyan rátartian büszke, Mert emberségemet önmagam szereztem. Mardosott az élet, formálta sorsomat. Sírni bánatomban kewés ember látott, Gyakran térdre nyomtak a hányattatások, Mégis eltakartam könnyező arcomat.
|