A halálhoz
Ó, te szennyes, wén kerítő! Ifjú élet felett, hogy törhetsz pálcát? Honnan weszed a bátorságot, Hogy a hideg földben wesd meg az ágyát? Nem kérdés a "mit wétett", De ágaskodnak a miértek, Ám bűzös szádból nem érkezik, Csak halálszagú lehelet. ....... Megátkoználak, ha nem lennél Te magad a legsúlyosabb átok, Jöttödre a tűz kialszik, És megfagynak az álmok.
|