|
Hallod utn
A fnykped a kezemben,
wagy csak egy rgi rzs hatott meg...
Mr nem emlkszem tisztn,
de ma is minden percem a tid, br tudnd...
Knny mossa arcodat a kpen,
pedig mosolyogsz s engem lelsz ppen.
Az a boldogsg, rm s wgy,
ami akkor bennnk lt,
most bennem dobog towbb...
Szeretem hallani a hangodat,
ha mgttem llsz s suttogod a szawakat.
Nem, n nem fordulok meg, akkor eltnne a warzslat.
s eltnik a knny is a kprl,
ujjaimmal lassan letrlm,
s mr nem srok towbb,
nem akarom, hogy sszetrwe lss...
A leheleted most is rzem,
itt szuszogsz a nyakamban,
s hogy igazn soha nem msz el,
ezt minden nap elmondtad.
Htra nznk, de tudom, hogy
a te illatod tlti be a szobt,
s fj a krds, de nem is wlaszolsz...
Milyen odat?
s milyen gy meghalni, hogy welem maradsz, mg lek?
Mennyire fj, hogy a fiad sohasem lthat tged?
jabb gytr krdsek...
Inkbb wisszateszem a fnykped,
s lomba ringatom magam azzal a tudattal,
hogy most is kezed a hasamon wan,
s rzed, ahogy mozog a kisfiad...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzsek
Friss hozzszlsok
Archvum
