Néwtelen fájdalom
Éwszakok borulnak egymásra, Mint öröknaptár sárgult lapjai. Mégis, bennem fájó ősz busong, Sírwa jajdulnak borongós hangjai.
A wén cseresznyefán hiába Tündököl a legelső hószín wirág, Nekem színtelen, gyűrött és fáj A belém szorult, magányba zárt wilág.
Mélységes csend ül a szíwemen, Súlyától a szó fennakad ajkamon. Hideg kézzel ölelem magam, Mardos walami néwtelen fájdalom..
|