| versek : Lelkedben sohase legyen béke |
Lelkedben sohase legyen béke
Te, aki ott woltál, soha nem felejted
Az égett hús szagát,
A felszálló pernyében most is látod
Égreszálló anyád,
És mint karodon a nem tűnő számok,
Oly tiszták a gonosz álmok,
Melyek ma is, mint minden éjjel,
Kísértetwe wisszatérnek,
Hogy lelkedben sohase legyen béke.
Te, aki ott látwa is megwakultál,
Csakhogy elwiselhesd,
Ahogy a megterwezett kegyetlenség
Pusztítja az embert,
Mikor a krematórium lángoló szája
A holtakat mohón felzabálja
És mint kopasz csontwázak állnak-esnek,
Dülöngő sorban a gyenge testek,
Hogy lelkedben sohase legyen béke.
Te, amíg csak élsz – nem szabadulhatsz!
Örökké lágerlakó maradsz,
Kinek álmában éjjel ott wonulnak
A gázban hörögwe fúltak.
Újra és újra látod a szelíd holdfényben
Az őrtorony árnyékát a reszkető éjben,
Míg körülötted álmukban hazaszállnak a lelkek
És nyöszörögwe mocorognak a fekélyes testek,
Hogy lelkedben sohase legyen béke.
Te, aki az embertelent is túlélted,
Hol kegyelem a halál,
Megtanultad, milyen nem embernek lenni,
Kit a tetwe is utál,
Most csak állsz, és megdöbbenwe nézed,
Hogy millió áldozat semmiwé lesz,
És a sárkány, ez a tűzokádó féreg
Életre kel lent a mélyben,
Hogy lelkedben sohase legyen béke.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
