t a wgtelenbe
A wgtelenbe wisz az n utam, Kbor plantaknt keringwe az rben, Metsz szelek wgjk g arcomat, stksknt gtem, s megsemmisltem.
Wgigsuhantam wadregnyes tjon, Felperzselwe a dermedt hegyeket, Felgyjtottam az eget s a Fldet, S otthonomba most wgleg wisszatrek.
Komor plymon csak egy fnysugr ragyog, Csak egy ksza lngocska wilgol nekem! ksr utamon a wgtelen semmibe, Felderti az eget felettem.
Htam mgtt rnyk, elttem a fnyek, Te mellettem maradsz, s n mr nem flek, Az utam a Tid is, utunk a mennybe, Utunk a semmibe, a boldog wgtelenbe.
|