2006. V. 21.
.
Knnyeim jtszanak az let hrjain, remegwe kapaszkodnak a remny karjain. Hangtalanul kwnnak walami igazn jt, s te kitallwa ezt, flembe sgsz pr szt.
Elengedem tmaszom, minek ez mr? Hisz krlttem minden krbe-krbe szll. Jtszon ms fjdalma az let orgonjn, fggjn ms imdwa egy hazug ember ajkn.
n nem rzek mr semmit, oly twol wan a kzel Egyre replk az g fel, egyenesen fel. Nem szmt, hogy annyira gyllt, hogy hallomon egyre eltndtt,
mit bnom n, ha ez teszi boldogg, egy gondolat tlik agyamban szawakk. S hogy megsgjam neked, tged kereslek, rd newetek, s halkan mondom n is: Szeretlek!
|