|
2006. II. 10.
 hmm..
..csak ülsz némán a szobában, a gondolatok üwöltenek a fejedben, és szeretnél felkelni. de nem tudsz. túlságosan lekötnek a gondolataid. megcsörren a telefonod, hagyod hadd wárjon a wonal túlsó wégén az az akárki, aki beszélni szeretne weled. tudod, hogy senkinek nem hiányzol nagyon. szeretnek. ez tény. de mennyire, azt sajnos nemtudod megmondani. csak azt tudod, hogy egywalakit szeretsz, tiszta szíwből, igazán. és mi van ha ő híw? nem, akkor sem weszed fel. szertefoszlik a szoba körülötted, könnyes szemmel kapsz utána, szorítanád a torkát, hogy jöjjön már wissza a walóság. de csak szürreális wilágok kezdenek kialakulni benned, ahol mindenki boldog, ahol mindenki tudja, hogy milyen boldognak lenni. te meg csak ülsz, egy puszta közepén a kempingszékeden, mézet iszol 3 decis pohárból, szódáwal, és keresed, hogy mikor bukkan elő az a déli báb, ami minden nap elő szokott jönni. a napjaid fénypontja, az 1 percig látható kép, amit a szíwedbe zársz, töltesz még egy kis mézet, és hagyod hogy farkasok ordítsanak körülötted éjjel, nappal pedig juhászok ássanak elefántot a gyomrodba..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
