Fehér pont a fekete wásznon,táncol a Hold az égen,
táncolok én is egyre, táncolok kint a téren.
Szellemet játszom, látható testem játszik
a testem igen, de a tű hegye már nagyon tompán látszik,
testem igen, de a tű hegye már nagyon tompán látszik,
testem igen, de a tű hegye...

Hátra nézek 100ezerszer, becsukott szemmel látlak,
kezedbe temeted arcod, könnyeid welem játsznak
Csendes tengert játszunk, én wagyok a hajó,
csak a wihar jönne már, az lenne a jó
csak a wihar jönne már, az lenne a jó
csak a wihar jönne már...

Hegyeken játszunk towább, mély zuhanás aztán felfelé
fele felénél megállunk, tenger lesz a könnyeidből,
könnytengerben úszom towább
a testem itt marad de a lelkem elszáll,
könnytengerben úszom towább,
a testem itt marad, lelkem elszáll.

ENGEM NEM AKART AZ EMBER, ELTEMETTE MAGÁT ÖRÖKRE,
HIÁBA NÉZEK FEL AZ ÉGRE, NEM TEKINT SENKI LE A FÖLDRE, 
LEGYEN EGYSZER ENNEK MÁR WÉGE, NE HIÁBA NÉZZEK FEL AZ ÉGRE!
Ne temesd el magad örökre, kérlek gyere wissza wégre..

Félelemmel telwe a jöwõ, amelybe nézek
Elhagyott a hitem most, hogy erõt ad az élet
A sötét körül ölel, és lehúz, mint az örwény
Érzem, már zuhanok a mélybe, wisz magáwal lefelé

Siwár, hosszú az út, a wégtelen mocsarán át
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát

Nem érzek már fájdalmat sem, testem kõwé dermedt
A lelkem csillagporként ragyogja be, az éteri eget
Fejem fölött látom a hollók raját, keringenek
S felbõszült wadként törnek rám, hogy elwigyenek

 
Siwár, hosszú az út, a wégtelen mocsarán át
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát
Az éj leple alatt, ezer sebbõl wérzem
Fekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát..