Az �let egy csoda,
De hogy jutunk oda?
Nincs j�rhat� �t.
Elnyel a m�lys�g,
De walami wan,
Ami wisszah�z.

M�g hallom a hangod,
�rzem az ajkad,
Az illatot,
Ami tegnap wolt rajtad.
�s rajtam az ideg,
De nem tudom mi ez,
Csak rohann�k,
De nem tudom kihez.

Egy csendes kis r�szen a Tisz�n�l,
Fogn�l egy k�wet �s kisz�lln�l.

M�r eltelt wagy sz�z �w,
�s m�g mind�g itt tartunk,
Csontokat dobnak,
�s csak tartjuk a markunk.

A b�szkes�g dagad,
A z�szl� fesz�l.
Hullik a magyar,
A n� keweset sz�l.

Az eszme,
Elveszwe.
�s � �gy tesz,
Mintha keresne,
Egy �lmot,
S m�r b�nod,
Hogy �letben maradt,
Mikor a legut�bb szaladt.

Te fogtad a w�ll�t,
Csak elfelejette a h�l�t,
Miut�n wakon tapogatwa hasraesett,
�s kir�gta Isten l�b�t.
Elt�rte az �ll�t,
�s m�g � h�zta a sz�j�t.
Majd megtisztulwa
Tow�bb haladt
�s m�g csak meg sem hagyta a sz�m�t.

N�zd ez az �n harcom,
�s csak nekem �g az arcom.
A rem�ny bennem,
Csak addig �l,
Ameddig �n �letben tartom.
M�g b�rja a testem,
Nem kell p�nikba esnem.
Wannak m�g csod�k,
Csak mondd,
Hogy merre keressem.

Walaki n�z a felh�k m�g�l,
�s l�gatja l�b�t.
Megunta hogy mindig seg�t,
�s most befogja pof�j�t.

Ha k�szunk a s�rban,
H�t egy�tt tegy�k.
Ha meg�lsz egy �llatot,
Egy�tt egy�k,
Sziwem.
Azt hiszem.
Ha a gondjaid r�m rakod,
Azt is wiszem.
Csak szeress, �s soha ne f�lj!
Mert ha nem b�zol bennem,
Semmit nem �r
az eg�sz!
tudod ennyi �s k�sz!..