|
2008. XII. 8.
 nem bírok már itt lenni, vigyél el innen.. =(
Szép hely tán a Világ,
De az én jussom nem a boldogság.
Leszek majd én a Bohóc, ki szenved,
Ki magáévá teszi a magányos csendet.
Leszek én az angyal az ördögök között,
Egy érzés, mi a felhőkbe költözött.
Leszek a Vándor, a névtelen,
Melynek társa egyedül a végtelen.
Szerelem a bánattal kart karba öltve,
Egy testben a szépet mind megölte.
Káosz, homály és zűrzavar,
Ez az, mi engem ural.
Rideg ölelés, vérbe fagyó csókok,
Szenvedéssé fajult oly sok.
Érintés, mely pofonná válik,
Mikor a szivárvány is feketében játszik.
Halandó testek, buja vágya,
Az élet vak csalása.
Kulcs a bánathoz, a könnyhöz,
Egy elhagyott szeretőhöz.
Szerelemnek nevezett mocskos játék,
Meddig kínzod lelkemet még?
Öljön inkább méreg, tépjen vad oroszlán,
Szúrjon tőr, mely áldozat után motoszkál.
Isten az égben, ha létezel!
Hagyd, hogy lányod vérezzen el.
Ne érezzek semmit, soha már,
Kézen fogva kísérjen eztán a Halál.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
