Hát megvolt az egy éve várt tali is.

De megtörtént az, amitől féltem.

Szarik mindenki mindenkire, buli nincs.

Ha próbálkozunk, inkább elmegy onnan mindenki.

És leginkább azzal foglalkoznak, akit ott kéne hagyni az erdőben és szépen leköpni.

Szánalmas.

Aztán este azt hiszed, végre minden jó lesz.

„olyan jó itt veled..”

És azt hiszed minden rendben. Meggyőződsz róla, hogy igen, vannak barátaid.

Hihetetlen, de valami végtelen nagy nyugalmat érzel.

De aztán felkelt a nap. „de ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám” – na ez most fordítva vált valóra. Tényleg nem ismersz rá.

Néha látsz egy kis szikrát, aztán semmi.

Mész utána, hiszen megígérted, hogy ott maradsz vele, történjen bármi is. Hiába fáj.

És lenyeled az első látványt.

Majd a többit is.

De amikor megszólal egy bizonyos szám, amitől amúgy is összeszorul a szíved.. és most még alkalomhoz is illő volt.. „engem nem akart az ember..” .. Ilyen ez. Elrendez a sors.

Még egy utolsót mosolyogsz, de a mosollyal együtt csordul a könny is. És rohansz kifelé.. Legszívesebben kifutnál a világból, lefutnál a földről, mert már semmi sem érdekel..

Lefekszel a fa alá, és csak sírsz.. Valahol a szíved mélyén várod, hogy utánad menjen.. Törölgeted a könnyeid, nehogy meglássa.. De nem.

Egy óra „napozás” után összeszeded magad valamennyire, hogy tudj mutatkozni a többiek előtt.. Erőltetett mosolyokkal mész.. De már megint ugyan az vár.

Nyelsz egy nagyot, és nem nézel oda. De hallod. És tudod.

Aztán elvonulsz a világ elől. És rájössz, hogy még mindig van egy barátod, biztosan.

Egész nap sírsz.. De nagyon.. De meghallgatjátok egymást.. Kell ennél több?

Kellett. Egy doboz cigi. Nyugtató hatású volt.

Aztán jöttek még barátok. Tömtek a számba boldogsághormont..

Végül elhatároztuk, hogy félretesszük azt a sok keserűséget és fájdalmat, és levezetjük azt a hatalmas felgyülemlő feszültséget egy bulival.

Egész jól csináltuk. De mint mindent, egy szám megint elrontotta az egészet.

Éjféli >srác< sok sok éve annak, hogy várok rád.. kerestem őt.. üres csendben hazug szavak mögött.. Éjféli >srác< tudom, hogy egyszer eljössz és rám találsz………. ♪♫

Ég a cigi.. A könnyem csak folyik.. és folyik.. és valami hihetetlen végtelen zokogás tört rám..

Borzalmas volt.

Pedig azt hittem elfogytak a könnyeim.. Nem tudom ez még honnan jött. De jött.

Szívből…..

És amikor felnéztem, más is jött.

Megszállt valami nyugalom, de mégsem.

Csak néztem.. már amennyire láttam..

Aztán hirtelen felugrott, és elindult.. arra, amerre én is mindig eltűntem..

Tudtam, hogy mennem kell, de valami visszatartott.. talán az, hogy ne lássa a könnyeim..

De egyre nagyobb volt a nyugalom..

Végül a sokadik cigi beizzítása után elindultam.

Tudtam, merre kell mennem, húzott a szívem.

Leültem. Mellé. „..a szó most hallgat, csak a szív beszél..”

Átölelt. És ültünk. És itt kezdődött a boldogság.

A többit felesleges leírni.

Mert jellemző, hogy tali után 3 nappal ment haza.. 3 éve ez van. =D

Mert hülye.. =) és mert hülye vagyok.. =)

„Annyi törődés van az ölelésedben..”

-          Le tudnád élni az életedet ilyen hülyével?

-          Simán.

-          És ilyen hülye nélkül?

-          Nem.

És itt a lényeg.