Noh és akkor a hétvége, mint megígértem..
Pénteken ellógtam a suliból, csak azért, hogy 20 perccel előbb találkozhassam Vele, és átölelhessem végre..
Ahogy hazaértem, egyből belecsöppentem a munkába.. épp hogy csak letettem a kocsiba a fél cuccom, átöltöztem a művház kellős közepén, kezdődött a rohangálás..
De eljött az a bűvös 17:26, és boldogarcú lettem.
A nap egész gyorsan eltelt, természetesen a végén halálra untuk magunkat, és akkor, amikor már azt gondolnánk, hogy mehetünk haza, jön az ötlet, hogy pakoljuk be a kiállítást.. Az is megtörtént..
Ballagtunk haza, nem történt semmi.
Gyors fürdés, hajmosás, és aztán a kedvencem: futás be az ágyba :) és összefonódik a jéghideg testem az övével.. szüntelenül ölel, felmelegít.. mint egy nyári napon, amikor forróság van, és jön a hideg, egymásbafonódnak, és hatalmas vihar lesz, és villámok, izzik a levegő..
Ilyenkor itt is vihar van.. de ez valami más:)
Sajnos gyorsan véget ért, mert reggel 4:31kor csörgött az a fránya telefon..
Gyors készülődés, és elkezdtük a rövidnek nem mondható napot..
Természetesen a főkolompos megkezdte a napi ordítozást..Mi pedig elfoglaltuk becses helyünket..
Milliónyi kérdéssel bombáztak minket, kapkodtunk jobbra balra, írtunk, pénzt váltottunk, fizettünk, okleveleket gyártottunk..
De mindent jól csináltunk. Meglepő :) Szét is tudtunk nézni. :)
Persze nap végén az következett, amire számítottam..
Az egész napos szívás után, teljesen véletlenül ELFELEJTENEK összepakolni, és a koncerten mindenki ott csápol, csak mi vagyunk leszarva.. csak mi ülünk ott, és vigyázunk a cuccaikra.. jellemző.. fő az összetartás és a bajtársiasság. köszönjük. újra csak köszönjük.
Azért azt becsülöm magamban, hogy tartottam magam. Minden szempontból. Hogy nem akadtam ki, nem hagytam ott a fenébe az egészet, nem ordítottam le mindenki haját, de legfőképp azt, hogy akármennyire is kínáltak, beszóltak, "megaláztak", könyörögtek..nem ittam.
Felnőttem? (nem hiába, lassan közelebb vagyok a 40-hez, mint a 0-hoz :P)
De letelt ez is.
Mehettünk volna bulizni, de már nem volt hozzá se hangulatom, se erőm.
Volt még egy gyors székpakolás, egy gyors durcizás. Amit azt hiszem sosem fogok megérteni.. ameddig valaki engem baszogat, az poén. én sosem sértődök be. De ha visszakapják, megy a sértődés. Miért?. Na mindegy. Kulcsszó: Elfogadás.
Séta haza. Sötét, hideg, temető..
Este tüzijáték az utcán.. Alvás..
Vasárnap reggel kétségbeesett szemek.. Mégis nyugodt..
Azóta egyre kétségbeesettebb szemek.. "istenem, ha újra megszületnék.. ha választhatnék.. bármi lennék.. csak nő nem." Ezt eddig sosem értettem.. hiszen annyira jó nőnek lenni :) de lassan kezdem érteni.. nőnek lenni csodálatos.. csak a vele járó dolgok borzalmasak.

Más: azt hiszem elkezdődött az az időszak, hogy minden nap félhetek, vajon mikor megy el közülünk az az ember, aki benne van abban a hármas csoportban, aki szeret a családból. És akit szeretek a családban. Vajon egy év múlva ilyenkor még elfújod a gyertyát?
Tarts ki!
De nem vagyok önző.
Vár egy szép új világ, tudom.
Attól a borzalmas naptól kezdve fentről fogsz rám vigyázni.