A feszültség csak nő.. Egyik pillanatban minden szép, a másikban kétségbeesett sírás..
Március 15. Délután 6ttól ünnepség, utána a hagyományos fáklyás felvonulás.. Előre örülök, mert az éves rituális fáklyás futásunkat megtarthatjuk Anguval, és egy kicsit levezetem a feszültséget..
Persze az utolsó pillanatban kezdek el öltözni, kokárdát tűzögetni..
Iszonyat hideg volt.. elsétáltunk a Művházba, végig néztük a műsort, és örömmel láttam, hogy teltház volt, és rengeteg kicsi gyermek is ott volt. Én is el fogom majd vinni.
Kicsit viccesre sikerült a dolog, mert mindenki elbakizta a kis műsorát, egyedül Atu nem.
A végén gyorsan kilopakodtunk, és mi kaptuk az első fáklyát. Laci bácsi persze sok „előnyös” képet csinált rólunk..mint mindig..
Rettenet hideg volt, fújt a szél.. De mentünk.. Elől a két zászló, utána a fáklyás tömeg..
Elértünk a ponthoz, Anguval rajtoltunk. A sort a sündőrség vezette rabomobillal, hát, simán lefutottuk őket :P aztán a gyökerek megálltak, mert azt hitték hozzájuk futunk.. ccööhh, namegapersze..
Beértünk a „célba”, elpoénkodták az egészet=) Jutalmunk a 2 zászló volt, amit fent tarthattunk a kúriánál, miközben L.Tibi elénekelte és gitározta a Talpra magyar!-t, majd elénekeltük a Szózatot. Jó volt végig nézni a tömegen. Büszkén tartottam a magyar zászlót.
Az egészet 3 ágyúdörrenéssel zártuk. Szintén vicces volt, mert a 3. lövés besült.
Az egészre az tette volna fel a koronát, ha a zászló szétesik a kezemben.. Nagyon nehéz volt, a végén már alapból remegett a kezem, erősen fújt a szél, és hát a zászló rúd csúszott szét.. Igen ciki lett volna, ha elrepül a zászló és a fél rúd marad ott a kezemben.. Az egészet kamera vette.. rengeteg foto.. tömeg.. huh.. szerencsém volt.



Ahogy hazaértem, valamelyest lenyugodtam, próbáltam pozitívan és észszerűen hozzáállni a dolgokhoz.. hát.. mosolyogtam.. de még mindig kétségbe vagyok esve.