A nagymamám levágatta szép szőke hosszú egyenes haját.. Most rövid, ősz, dajerolt haja van. Mint aki feladta, és tényleg öreg lett.
Valahogy így érzem magam én is. Azzal a különbséggel, hogy ő most kezdi élvezni az életet..

Mintha egy kiégett öreglány lennék..
A 4 fal közé bezárva siránkozok, hogy a 16 éves húgom a pasijával megy nyaralni..
Én pedig 20 évesen itt ülök és írom ezt a szart, mert annyira unatkozom..
Nincs hova mennem, nincs kivel mennem, nincs miből mennem..
Nincs nyári munkám, nincsenek haverjaim és aggódom, hogy rendes munkám sem lesz..
Lassan nem tudok már örülni semminek, fáradt vagyok, elegem van, el akarok innen menni..
Ez életem utolsó „gyerek nyara” és nem tudom kiélvezni.. itt van előttem, és nem tudok vele mit kezdeni.. örök életemre bánhatom, hogy elvesztegettem az egészet..
Nem voltak jó bulik, amikor reggel párizsival a hajamban keltem, nem voltam kirándulni, nem voltam strandolni, nem voltam hetes fesztiválokon, nem mentem el a haverokkal a Balaton partjára sátorral, nincsenek összejövetelek, nem húztam el a francba, Vele, ketten..
Nem jártam moziba, nem jártam színházba, nem jártam bulizni, nem beszélgettem át éjszakákat, nem indultunk el az éjszaka kellős közepén céltalanul, nem ejtőernyőztem, nem bungee-jumpingoztam, nem voltam a vidámparkban, nem ültem fel a vonatra és mentem el valahova valakivel szétnézni aztán haza..
Félek felnőni, de mégsem akarok már gyerek lenni.. hiányzik a fél életem, de a sarkamra akarok már állni.. Nem akarom irigykedve nézni más boldogságát és utálni ezért..
El akarok menni valahova pozitív élményeket szerezni.. Ki akarok szakadni ebből a környezetből..
Nem akarom minden nap azt hallgatni, hogy mekkora lúzer vagyok..
 Nem akarok a család fekete báránya lenni.. elismerésre vágyom, figyelemre, megértésre..élni szeretnék..ki szeretnék próbálni sokmindent..barátokat szeretnék..fel akarok végre nőni, saját lábra állni, de nem kiégni, nem elszürkülni.. =(