Nem.. ez nekem nem megy..
Teljesen összeomlott minden körülöttem..
Az összes pasi átvert, kicsinált, hülyének nézett…..
Az egyetlen normális rokonom gyűlöl a hülye pasija miatt.. istenem.. kamaszkor..
Mindezekért gyűlöl az egész családom..
Felhívnak – miújság? Épp büszkén mesélném, hogy megvolt életem ELSŐ szülői értekezlete és megdícsértek milyen ügyes voltam, de az első pár szónál tovább nem jutok, mert nem érdekel senkit.. nekem viszont végig kell hallgatnom ötezredjére, hogy milyen szar a bolt..
Bármibe belekezdek, senkit sem érdekel.. egyáltalán nem büszkék rám..
Nincsenek barátaim, haverjaim, szomszédaim..

Egyedül élek, egy betonrengetegben, ha elrontottam valamit azért csúnyán megfizettem.. nem volt se testvér, se barát, mikor féltem………
Az egyetlen menekülési útvonalam is a fejemre szakadt.. Az a rohadt kis putri, amiben lakom.. Hiába takarítottunk 1 héten keresztül megállás nélkül.. pakoltunk.. fényesítettünk.. költöttünk…. Hiába csicsáztam ki a szobám, hogy egy kicsit otthonosabb legyen.. hogy jobban érezzem magam.. még az életemmel is játszottam, hogy legyen tükör a falon, hogy legyen világítás a fürdőben….. nem aludtam csomó éjszaka, csak hogy ne legyen nikotinos rohadás szag ….. kézzel, kis szivaccsal vakartam körbe a wc-t, hogy ne hányjam el magam tőle..
Másnap már semmi sincs meg az egészből.. tele van hamuval minden, körbe van fosva a wc, letörték a csapokat, szétbaszták a lámpát, nincs víz, tiszta retek minden, leverték mindenhol a vakolatot………. Elegem van.. 2 alkoholista bácsikát költöztettek mellém.. az egyik megállás nélkül simogat, ölelget, nem akar leszállni rólam.. estére bebasznak, dalolásznak, rombolnak..
Lassan már a folyosóra se merek kimenni, még pisilni se…..
Az egyetlen utolsó vígaszomat tették tönkre..
Már előre gyomorgörcsöm van, hogy vissza kell mennem.. és délelőttös leszek.. mi lesz ott velem egész nap.. ááhh nem bírom..
Lassan meg fogok őrülni.. ez már biztos..
Végigsírom az éjszakákat, sokszor a nappalokat is.. Az egész bölcsőde tőlem zeng, annyira nevetek és mosolygok.. ennyire erőlködnöm kell, hogy elrejtsek mindent..
Mekkora átverés az a rohadt mosoly az ember arcán..

20 évesen bohócként..

Szomorú vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak kedvesem, templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat,
Szomorú vasárnap.


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap.


Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
Meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek.
Meghalt a szeretet!


Vége a világnak, vége a reménynek
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az úton szerteszét.
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
"Uram, az emberek gyarlók és hibáznak."
Vége a világnak!


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap.