|
Témaindító hozzászólás
|
2005.07.28. 22:02 - |
"..egy csalfa pillanat, de túl nagy lett az ár, az ottfelejtett nap, a kék látóhatár, de nincs már visszaút, fáradtan zuhanok, és nincs már sziklaszív, elsüllyedt kő vagyok, elsüllyedt kő vagyok, elsüllyedt kő vagyok..." --igen, ott fekszem az óceán mélyén, beágyazódva az iszapba, olyan mélységben, ahova már a napfény sem hatol le.. Szívem, lelkem megkövűlve magányba búrkolózva. Soha többé senki nem tör át a kőpáncélon, soha többé senki nem hozza felszínre, soha többé nem fogom látni a fényt. Örökre ott maradok a sötétben magányosan, reménytvesztetten.... |
[3-1]
| a cseszegetést nálunk apám nyomja. Ma is nagyon összevesztem vele. Nálunk is van ruhamizéria rendesen..... eddig általában az ő akaratuk volt az erősebb. Eddig. elegem van, hogy mást mutatok kívülről, mint amilyen belülről vagyok. Ja és az volt a röhej, hogy mamám meg akarta szabni, hogy hogy viseljem a hajam. Jó próbálkozás volt a részéről, de nem fog beleszólni.... azóta nem is beszélünk. Sokszor úgy érzem, hogy csak drótokon rángatott bábu vagyok, akinek meg kell felelnie az elvárásoknak. |
| anyám fojton cseszeget:( tanujjá,ne gépezz/netezz, ne öltözz csövesen (szinte elvárja h rózsaszin ruhába járjak:(((( pedig ojan undorító fúj meg hogy én nem csinálok semmit, mindent elszarok ... sorolhatnám még jó sokáig:( |
"..egy csalfa pillanat, de túl nagy lett az ár, az ottfelejtett nap, a kék látóhatár, de nincs már visszaút, fáradtan zuhanok, és nincs már sziklaszív, elsüllyedt kő vagyok, elsüllyedt kő vagyok, elsüllyedt kő vagyok..." --igen, ott fekszem az óceán mélyén, beágyazódva az iszapba, olyan mélységben, ahova már a napfény sem hatol le.. Szívem, lelkem megkövűlve magányba búrkolózva. Soha többé senki nem tör át a kőpáncélon, soha többé senki nem hozza felszínre, soha többé nem fogom látni a fényt. Örökre ott maradok a sötétben magányosan, reménytvesztetten.... |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
